Az antropogén (emberi eredetű) levegőszennyezés leírására használjuk az emissziós leltárt és a kibocsátási számlák rendszerét. A leltár technológia alapú (például a gépjárművek típuseloszlása alapján különböző emissziókat számol), a kibocsátási számlák rendszere pedig – összhangban a nemzeti számlákkal – nemzetgazdasági megközelítést használ.
A levegőkibocsátási számlák a nemzetgazdaság és a háztartások levegőkibocsátásait a kibocsátó gazdasági tevékenysége szerinti bontásban mutatják be, az Európai Parlament és a Tanács az európai környezeti-gazdasági számlákról szóló 691/2011. számú rendeletének megfelelően.
A levegőkibocsátási számlák a rezidenselvet követik: egy egység akkor tekinthető egy ország rezidensegységének, ha gazdasági érdekeltségének központja az adott ország gazdasági területén van, azaz hosszabb ideig (legalább egy évig) gazdasági tevékenységet folytat az adott ország gazdasági területén.
A levegőkibocsátási számlák az összes rezidensegység tevékenységéből eredő kibocsátást rögzítik, tekintet nélkül arra, hogy a kibocsátásokra földrajzilag ténylegesen hol kerül sor.
A számlák összeállítása során az Országos Meteorológiai Szolgálat által készített kibocsátási leltáron alapuló megközelítést alkalmaztuk, azaz a TEÁOR’08 osztályozásnak megfelelően a kibocsátások a CRF- (az üvegházhatású gázok osztályozási rendszere az emissziós leltáraknál) és az NRF-kódokból
(az üvegházhatású gázokon kívüli légszennyezők osztályozási rendszere a kibocsátási leltáraknál) származtathatók.
A levegőemissziós számlák 14 légszennyező anyag (amelyek az üvegházhatású gázok, a savasodást okozó gázok, az ózonprekurzorok, valamint a szálló por csoportokba sorolhatók) adatait tartalmazzák, nemzetgazdasági szinten, gazdasági tevékenységek szerint. A háztartások kibocsátásait a teljes kibocsátás részeként, a nemzetgazdasági ágak kibocsátásán kívül számszerűsítjük.
A különböző üvegházhatású gázoknak és légszennyező anyagoknak eltérő a klímára és a környezetre gyakorolt hatása. Azért, hogy e hatásukat össze tudjuk hasonlítani, egyenértékben (ekvivalensben) fejezzük ki kibocsátásukat.
2000 és 2016 között a biomasszából származó szén-dioxid nélkül számított szén-dioxid, a dinitrogénoxid, a metán, a perfluorkarbon, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, az ammónia, a nem metán illékony szerves vegyületek, a szén-monoxid és a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por (PM10) teljes kibocsátása csökkent, miközben a biomasszából származó szén-dioxid, a fluorozott szénhidrogének (HFC), a kénhexafluorid (SF6) és a 2,5 mikrométer alatti átmérőjű szálló por (PM2,5) teljes kibocsátása nőtt.
Forrás: KSH
